Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
88 AZ ISTENI MAI.ASZT FENS EGE TIZENKETTEDIK FEJEZET. Isten fiának megtestesülése és a malaszt. 1. A malasztnak az eddigiekben föltüntetett nagysága és fönsége azt a meggyőződést kelthetné, hogy Istenen kívül és Isten után a malasztnál magasztosabb dolog sem az égben, sem a földön nincs. Minthogy a malaszt fönsége bizonyos értelemben végtelen, különös isteni kinyilatkoztatás nélkül tényleg nem is gondolhatunk nála nagyobbat. Isten azonban két titkot nyilatkoztatott ki, melynek nagysága és magasztossága fölülmúlja a malaszt titkáét. Ez a két titok: az ige megtestesülésének és Mária istenanyaságának titka.1 Mennél inkább elmélyedünk ezen fölfoghatatlan titok szemléletébe, annál világosabban fogjuk látni, hogy a malasztot eme két titok helyezi teljes megvilágításba s ékíti föl egészen sajátos fenséggel és magasztossággal. 2. A megtestesüléssel Krisztus emberi természete egy személyben egyesült az isteni Igével úgy, hogy attól kezdve Isten igaz ember, és egy ember igaz Isten. Krisztus emberi természete nem változott át isteni természetté, hanem elveszítette önállóságát és az istenség második személyébe ojtatott be és annak lett tagja oly csodás módon, hogy hozzá tartozik s tőle isteni fölséget kölcsönöz. A malaszt nem változtat át bennünket istenekké, 1 Thom., 1, q. 25, a, 6 ad 4,
