Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
6 AZ ISTENI MALASZT FENSEQE úttal oly erővel rendelkezik, hogy magát a természetet lényegében és működésében természetfölötti rendbe emelje. Ezen kérdések eldöntésétől függ minden. Itt kell mindenekelőtt világosan látnunk. És ezt könnyen elérjük, ha a malasztnak fogalmát keresztény értelemben világosan és szabatosan megállapítjuk. 7. A malaszt szavának sokféle jelentménye van.1 Jelenti mindenekelőtt azt a szeretetet, melyet a följebb- való alattvalójával szemben kegyesen gyakorol, és így az úrnak szeretetét szolgája iránt és a királynak sze- retetét alattvalója iránt. Következéskép lelki értelemben a malaszt Istennek kegyességét, jóságát fejezi ki, melylyel eszes teremtményei iránt viseltetik. A kegyelem magasabb fokot ér el akkor, ha a tárgy, a melyre vonatkozik, maga is oly tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a följebvaló jóindulatára érdemesítik. Ez esetben a szeretet valóságos gyönyörködéssé fokozódik, melyet az egyik a másiknak kiválóságaiban, működésének tökéletességében talál. A kegyesség és jóság egyedül azon leereszkedésen alapul, melyet a kegyelem osztója, a malaszt adományozója gyakorol; a gyönyörködő tetszésnek alapja azonban részben annak jeles tulajdonságain is alapszik, a kivel kegyelmet gyakorolnak. Előfordulhat azonban az a harmadik eset is, hogy a kegyelem osztója szeretetének hevében nemcsak kegyét adja, hanem egyszersmind saját jelességeit is 1 Ripalda, De Ente supernaturali 1. 1, disp. 1 ; Montagne, De gratia q. prooem. a. 2 (Migne, Curs. theol. X, 18—50).
