Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

78

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

malaszt nem csak saját, hanem az angyalok természete fölé is állítja.

Természete az ész világosságával ruházza föl, a malaszt pedig Isten világosságával, most a hit, egykor pedig a dicsőség fáklyájával gyújt neki világosságot.

Mint minden teremtményt, úgy az embert is jónak teremtette a természet, de szentté csak a malaszt teszi. A teremtmények lépcsőjén magasabb fokra emelkedik, új viszonyba jön Istennel, embertársaival és az értelmes teremtményekkel, végül új, inkább mennyei, mint földi életkörbe lép.

6. Az ember természetének ezen új állapota maga- sabbrangú életnek magva és gyökere. Miként a fiatal vad fa fölveszi a beléoltott nemes vesszőnek természetét, nemes virágot és gyümölcsöt hoz, úgy a malasztnak közlése, ez az isteni mag1 is tökéletesen megsemmisíti, isteni erővel telíti és isteni természetbe öltözteti lelkünket. A nemzetek apostola és az isteni Megváltó szerint a malaszt lelkünket, mint vadhajtást, nemes tőbe oltja be.2 Nemes szőlővessző lesz a lélek azon az isteni tőkén,3 mely maga a megtestesült Fiúisten és tőle isteni életben részesül.

7. Ha pedig ez így van, ha a malaszttal új, mennyei természetet nyerünk,akkorkönnyen megérthetjük, hogy minő kötelességeket ró ránk a malaszt. Mennyi munkába, mennyi áldozatba kerül nehány évi föntartása nyomorúságos földi életünknek, melyet szüléink adtak ! Milyen szigorú nevelésben részesítjük a ránk bi1 Ján. I. 3, 9.

2 Róni. 11, 24.

3 Ján. 15, 1. és köv.