Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

74 AZ ISTENI MALASZT FENSEQE nek megsértését, melynek úgy sem árthatsz, leg­alább kíméld saját szentségedet, melyet bűnöddel megsemmisítesz. TIZEDIK FEJEZET. A mulaszt új és magasabb természetet kölcsönöz. 1. Az eddigiekben láthattad, keresztény olvasó, hogy Isten malasztja mennyire fölemeli természetedet. Isten­nek ölébe emel föl téged, hogy az isteni természet­ben, azaz annak sajátos kiválóságaiban, jóságában, szentségében, a mennyire lehet, részesülj. De ha az isteni természetben részesülsz, akkor új természetet öltesz magadra és leveted a régit. Átala­kulsz és mint az Apostol mondja, átváltozol az Úr képmásává.1 Mint új teremtmény új életet nyersz, olyant, melynek csirája sem volt meg előbbi termé­szetedben. Ezt tanítja Alexandriai szent Cyrill a következők­ben: «Ha egyszer az érzéki életet elhagytuk és a Szentlélek törvényeinek vetettük alá magunkat, nem nyilvánvaló-e akkor, hogy új életben a Szentlélek egyességével megdicsőült mennyei képet veszünk föl és bizonyos mértékben új természetet öltünk magunkra. Vájjon nem mondanak-e akkor joggal Isten gyerme­keinek, mennyei embereknek, mikor az isteni termé­szetben részesülünk?«2 2. Midőn itt természetünk átváltozásáról beszélünk, ' Kor. II. 3, 18. 2 Cyrill. Alex., In Joann, c. 17, 24. 25 ; 1. 11, c. 12 (Migne, PP. Or. LXXIV, 569 sqq.).

Next

/
Thumbnails
Contents