Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
74 AZ ISTENI MALASZT FENSEQE nek megsértését, melynek úgy sem árthatsz, legalább kíméld saját szentségedet, melyet bűnöddel megsemmisítesz. TIZEDIK FEJEZET. A mulaszt új és magasabb természetet kölcsönöz. 1. Az eddigiekben láthattad, keresztény olvasó, hogy Isten malasztja mennyire fölemeli természetedet. Istennek ölébe emel föl téged, hogy az isteni természetben, azaz annak sajátos kiválóságaiban, jóságában, szentségében, a mennyire lehet, részesülj. De ha az isteni természetben részesülsz, akkor új természetet öltesz magadra és leveted a régit. Átalakulsz és mint az Apostol mondja, átváltozol az Úr képmásává.1 Mint új teremtmény új életet nyersz, olyant, melynek csirája sem volt meg előbbi természetedben. Ezt tanítja Alexandriai szent Cyrill a következőkben: «Ha egyszer az érzéki életet elhagytuk és a Szentlélek törvényeinek vetettük alá magunkat, nem nyilvánvaló-e akkor, hogy új életben a Szentlélek egyességével megdicsőült mennyei képet veszünk föl és bizonyos mértékben új természetet öltünk magunkra. Vájjon nem mondanak-e akkor joggal Isten gyermekeinek, mennyei embereknek, mikor az isteni természetben részesülünk?«2 2. Midőn itt természetünk átváltozásáról beszélünk, ' Kor. II. 3, 18. 2 Cyrill. Alex., In Joann, c. 17, 24. 25 ; 1. 11, c. 12 (Migne, PP. Or. LXXIV, 569 sqq.).