Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

71

Viszont a malaszt nem követi a megigazulást, mert a megigazulást, azaz a bűn eltörlését a malaszt eszközli.1 Sőt midőn a malaszt átmegy majdan az örök dicsőségbe, midőn majd lelked Istennel egészen és teljesen egyesül és hozzá hasonló lesz, akkor nem is vétkezhetek2 Istennek veled elválaszthatatlanul egyesült szentsége miatt épen oly kevéssé vétkezhetel, mint maga az Úr Isten.

5. Igazán illő és érdemes megfontolni azon adomány becsességét és magasztosságát, érdemes megfontolni azt az emberit felülmúló méltóságot, melyet a malaszt nekünk juttat. «Ha egyedül mi emberek nyertük volna a Szentiélektől a szentség malasztját, mondja szent Ambrus,3 akkor fenségünk felülmúlna mindent, még a legfőbb angyalokat is.» Akkor az Isten háromszoros szentségét dicsőítő angyalok is hódoló tisztelettel csodálnának minket. De jóllehet ők kimondhatatlan szentséggel tündökölnek, így is őszinte csodálkozással nézik és tisztelettel veszik körül azokat az embereket, a kik minden hibától megtisztultak és a malaszt gyümölcseivel gazdagon megrakodva lépnek be az örökkévalóságba.

A legnagyobb hittudósok is habozás nélkül állítják, hogy a malasztnak jó felhasználásával az ember hasonló lehet az angyalokhoz, és hogy a választottak közül

1 Maurus, Opus theolog. II, tr. 10, q. 82. Becamts, Man. Controv. 1. 1, c. 16, q. 1. Möhler, Symbolik (6. kiadás) 128.

2 Augustin., Enchirid. c. 111. Gregor. M., Moral. 1. 34, n. 13. Thom., 1, q. 62, a. 8 ; 1, 2, q. 4, a. 4; C. Quit. 3, 62 ; 4, 92. Pesch, Praei. Dogm. Ill, 240 sqq.

3 Ambros., De Spir. S. 1. 1, c. 7.

ELSŐ KÖNYV