Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

72

AZ ISTENI MALASZT FENSEQE

sokan szentségükkel felülmúlják az égnek legelső angyalait.1

6. De mi más teszi a szenteket oly nagyokká, oly fönségesekké, ha nem együttműködésük azzal a ma- laszttal, melyet Isten nekünk is megadott, azzal a malaszttal, melynek eleven kisugárzása volt egész életük ? Az Apostol 2 szentnek nevez minden keresztényt, mert a malaszt állapotában van, mert az újjászületés szentségében a Szentlélek erejével megtisztult és a malaszt gondos ápolásával megszentelődött s így az életszentségnek tulajdonába jutott. Nemcsak hivatásunk, hogy egykor szentek legyünk, mint az Apostol másutt mondja, azaz nem csupán istenadta rendeltetésünk, hogy egykor a szentek sorsában részesüljünk,3 nem, mi már most is szentek vagyunk, mert a bennünk lakozó Szentlélek malasztjával Isten szentsége tölti be lelkünket, úgy mint a tűz átjárja a benne izzó vasgolyót, vagy mint a víz betölti a beléje mártott szivacsot.

Ez természetesen csak az életszentségnek kezdete, mondhatnók, a megszentelődésnek lehetősége. De ezzel a szentségnek Lelke, ki a szentekben Isten szentségének alapját vetette, aztán teljes szentséggé kifejlesztette, bennünk is él és a szentségnek adományát bennünk is gyümölcsözővé teszi, hacsak működésében saját hibánkkal meg nem gátoljuk, hanem a

'Joseph, a Spir. Sancto, Theologia myst. d. 26, n. 179 sqq. Alvarez a Paz. 1, 1. 3, p. 1, c. 2. Szalézi sztnt Ferenc, Theo- timus 3, 7.

2 Kor. II. 1, 1. Efez. 1, 1. Kol. 1, 2.

3 Róni. 1, 7. Kor. I. 1, 2. Kol. 1, 12.