Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
69 Szentsége nélkül semmit sem használnának nekünk Istennek egyéb tulajdonságai, míg ha szentségében részesülünk, nélkülözhetnők a többit valamennyit. Mit használt Bálaámnak, hogy Isten mindenttudásával egy időre megvilágosította és föltárta előtte a jövőt? Mit Judásnak csodatevő hatalma, melyben az isteni mindenhatóságnak egy sugarával dicsekedhetett? Azért becsülték a szentek a legkisebb erényt, az Isten szentségének mérhetetlen tengeréből a legigénytelenebb cseppet is ezerszer többre, mint az összes csodákat és a jövendőmondásnak minden adományát. Azért nevezte az isteni Megváltó is előhirnökét, Keresztelő szent Jánost, az asszonyok szülöttei között a legnagyobbnak,1 mert benne az isteni szentség teljes fényben ragyogott, pedig ő soha egyetlenegy csodát sem művelt.2 A szentatyák tanítása szerint Istenhez hasonlóan szentek leszünk ugyanakkor, mikor az isteni természetben részesülünk. Az isteni természet részeseivé lenni náluk általában annyit jelent, mint megszente- lődni. Isten szentségét hatalmasan lobogó tűzhöz hasonlítják, mely tökéletlen természetünket átjárja, minden hibától és salaktól megtisztítja, megdicsőíti, hogy tökéletes legyen és tökéletességében hasonió Istenhez. Szent Vazul azt mondja : «Maguk az ég fejedelemségei és hatalmasságai szentek ugyan, de nem természetük erejénél fogva. A vas az olvasztó- kemence lángjai között izzó lesz, világít, éget, mint a tűz, mely át- és átjárja, de azért megmarad ércnek. 1 Máté, 11, 11. 2 Ján. 10, 41. ELSŐ KÖNYV
