Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
68 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE fogalmat is szerezni. Csak annyit mondhatunk, hogy minden, a mi jó, a mi tiszta, nemes és magasztos, Istenben megvan természeténél fogva, i nem kölcsönzi máshonnan, nem veszthet belőle semmit,2 sértetlenül áll, 3 s megtörik rajta mindenféle hatalom ereje. A teremtmény természeténél fogva is lehet jó és valóban mindenik jó akkor, mikor a Teremtő kezéből kikerül. Az eszes teremtmények a természetfölötti kegyelem nélkül is jók lennének a maguk nemében legalább addig, míg a bűn miatt saját természetükkel nem jönnek ellenkezésbe. De ez csak korlátolt jóság, eltorzítja a sokféle tökéletlenség. Nem szabad akaratával és öntevékenységével szerzett benső jóság ez, hanem csak a jónak színe, melyet a természet von a teremtményre. Az isteni jóság ezzel szemben a legtisztább és legtökéletesebb, melyet csak el tudunk gondolni, fény, árnyék nélkül. Isten lényege szerint a legtisztább szentség és a legfőbb jóság. Az isteni természet egy és ugyanaz az isteni akarattal, lényegének szentsége nem különbözik akaratának és tevékenységének szentségétől, mindkettő elidegeníthetetlen sajátja az Istennek. Ezért mondjuk Istent egyedül szentnek, háromszorosan szentnek, és ezzel isteni természetének legfőbb kiválósága jut kifejezésre. 3. Csak akkor leszünk valóban az isteni természet részesei, ha a Szentléleknek malasztjával szentségében is részesülünk. 1 Augustin., Enarr. in Ps. 134, n. 3. 2 Augustin., C. epistol. Manich. n. 41. 42. 3 Augustin., Opus imperf. 1. 6, n. 16.
