Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
64 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Isten ad, azt, melyet teremtmény nyújt. Az állat nem talál élvezetet abban, a miben az ember, őt kielégítik érzéki élvezetei és gyönyörei. Az ember örül a szellemi dolgoknak, a rendnek, a harmóniának és különösen a szépségnek, mely Isten műveiben, az igazságban és erényben nyilvánul. Ezekkel ugyan nem telik be egészen, de a természetben nincsen semmi más, a mi neki némileg megfelelne. Azért Isten a Szentlélek erejével isteni természetének tesz részeseivé és képesekké arra, hogy egykor isteni természetét megismerjük és ennek élvezésével hozzá hasonlóan boldogok legyünk. Mert az Isten teljes gyönyörködést és boldogságot csak egy tárgyban talál, saját végtelenül szép, jó és fölséges lényegében. E mennyei ismeretnek előízét nyújtja nekünk élvezetül itt a földön a hitben. 10. Ránk nézve mindenesetre már igen nagy dolog lenne, ha ajtaja előtt engedett volna bennünket áliani tiszteletteljes távolságban, onnan aztán csodálkozó bámulattal nézhettük volna műveinek nagyságát és házának dicsőségét. Ő azonban be akar bocsátani szent birodalmába, oda akar állítani trónusa mellé, odavezetni asztalához, meg akarja mutatni saját szépségét, melynek élvezetében ő maga a Fiúval és Szentlélekkel egyetemben boldog örökön örökké. Meg akarja mutatni azt a szépséget, a mely isteni műveinek összes szépségeit csodálatos változatosságukkal egyetemben magába foglalja, azt a szépséget, a melynek látása után az angyalok is vágyva-vágyakoznak, a melynek egyetlenegy sugara elégséges arra, hogy az összes teremtett szellemek az örömtől megittasuljanak.
