Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 63 sokkal mélyebben vezet bele minket az isteni titkoknak ismeretébe vagy legalább sejtésébe. De csak úgy, ha hitünket nagyrabecsüljük, ha szivünket tisztán őrizzük és ha imádkozunk, elmélkedünk és így értelmünket beavatjuk a természetfölötti igazságokba. Egykor azonban a malasztnak fénye Isten világosságába fog bevezetni, a hol nemcsak az igazság árnyékát, hanem mindennek lényegét fogjuk megismerni, és vágyunk az igazság után az igazság mélyreható megismerésével fog kielégítést nyerni. 9. A malaszt Isten látásával egyúttal isteni boldogságban is részesít,1 a mennyiben Istennel lelkileg egyesít és ezzel a legfőbb, a végtelen jó közetlen élvezéséhez emel föl. Hogy Istennek ismerete most nem elégít ki bennünket oly fokban, mely semmi kívánni valót sem hagyna hátra, ez azért van, mert itt a földön csak homályosan tudjuk Istent megismerni. Ha azonban egyszer Istent színről-színre fogjuk látni úgy, a mint van, teljes szépségében és dicsőségében, akkor ebbeli ismeretünk egyrészt oly közel visz bennünket Istenhez, másrészt annyira be fogja tölteni szellemünket, hogy közte és Isten között vagy benne semmiféle hézag nem lesz és a szívben semmiféle vágy, úgy hogy teljes megelégedettségben élvezi boldogságát. A milyen magasan áll az isteni természet az emberi fölött, épen annyira felülmúlja a boldogság is, melyet 1 Augustin., Serm. 127, n. 11. 13; 170, n. 9. Gregor. M., Moral, 1.20, n. 73 ; 1. 31, n. 99. Bernard., In solemn. Omn. Sanct serm. 4, n. 3. Thom., 1, 2, q. 3, a. 8 ; q. 5, a. 6.
