Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

magát. «A te világosságoddal látunk világosságot»,1 mondja a zsoltáros. Tehát csak isteni és nem a magunk világosságával láthatjuk meg az Istent.

Ez természetesen csak amott túl fog teljesedésbe menni, midőn majd elérkezünk az Isten boldogító látásához. Ám azért itt a földön a természetfölötti kinyilatkoztatás már magában rejti a hajnal hasadását, mert a dicsőségnek teljes fényére már előkészít bennünket a hitnek és malasztnak világossága.

8. Mi már most az eszes teremtményeknek összes természetes világossága összehasonlítva ezzel az isteni világossággal ? Olyan az, mint a mécsnek gyönge fénye, mely alig-alig világítja be homályos fényével elzárt kicsi szobánkat, míg künn a nap teljes pompával ragyogja be az egész világmindenséget. Bármily magasztos az emberi értelem, a boldog lel- keknek Isten fényétől megdicsőített látása mellett mégis olyan az, mint a bagolynak szeme a kőszáli sasé mellett, mely tekintetét a napra szegezi a nélkül, hogy tőle elvakíttatnék.

Ha tehát természetes és kimondhatatlan vágy lakozik bennünk az igazság megismerésére és a szép élvezésére, miért nem akarjuk azt ott kielégíteni, a hol egyedül kielégíthető ? Ha olyan sok fáradsággal iparkodunk tudásra szert tenni, miért nem fordulunk az örök világosság forrásához? Minden természetes ismeretünk végre is csak szegényes, darabos munka, hisz mindenkor csak a felületesnél állapodunk meg.

A malasztnak, a kegyelemnek fénye már itt is

62 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

1 35. Zsolt. 10.