Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

58

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

seiben és műveiben 1 ismerik meg, úgyszólván csak mérhetetlen távolságból. «Kiki messziről nézi», mondja a szentírás.2 Természetes képességeiknek erejével csak ruhájának szegélyét láthatják, azaz dicsőségének vissza- tükrözését a teremtés nagyságában és fényében. Maga azonban, «az időknek láthatatlan Királya, kit az emberek közül senki nem látott, de nem is láthat — az Apostol szavai szerint — hozzájárulhatatlan világosságban lakik».3 Vakító fénye, dicsőségének nagysága és nagyságának végtelensége kápráztatja a teremtménynek reátekintő gyenge szemét. Ezért van az, hogy a kerubok is eltakarják tekintetüket és a porba hullanak előtte, hogy őt a legmélyebb tisztelettel imádják.

3. Csak Isten láthatja természeténél fogva a maga lényegét, csak «az egyszülött Fiú, ki az Atya keblében vagyon»4 és az Atyával egy természetű, csak ő láthatja a Teremtőt színről-színre, csak a Szentlélek, ki az Istenben van, láthatja benső lényegét, miként az emberek bensőjét is csak a szellem ismeri,5 mely benne vagyon. Hogy Istent láthassuk vagy Istenné, vagy az isteni természet részeseivé kell lennünk.

így tehát, kedves keresztény, a te lelki szemednek is istenivé és lelkednek az isteni természet részesévé kell lennie, ha Istent színről-színre akarod látni.

1 Condi. Vatic, sess. 3 de fide cap. 2 (Denzinger, Enchirid. n. 1634) ; c. 2, 1. (1653).

2 Jób, 36, 25.

3 Tim. 1. 6, 16.

4 Ján. 1, 18.

s Kor. I. 2, 11.