Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 57 átszellemül s fölséges lesz, mint a nap, magasba törő, mint a sas és minden szenvedéstől és a halál félelmétől menten teljes tökéletességben fogja érezni a malaszt erejét és eltelni minden tökéletességgel, milyeneket az érzéki világban soha nem találhatsz. NYOLCADIK FEJEZET. A malaszt előkészít Isten megismerésére és dicsőségének közetlen szemléletére. 1. A malaszt nagyságát ott fogjuk bemutatni, a hol fénye az örök dicsőségnek mennyei világosságába megy át. Látni fogod, hogy mennyi dicsőség és boldogság rejlik benne, meg fogod érteni, hogy mily igazán és mily tökéletesen tesz az isteni természet részesévé. 2. Minden természetet sajátságos erejéből és működéséből ismerünk meg legjobban, mert ez mindegyikben más és más. így a növények különböznek az ásványoktól növekedésükkel, virágaikkal és gyümölcsükkel, az állatok a növényektől érzékeikkel, érzéklésükkel és helyi mozgásukkal, az ember pedig az állattól értelmével és szabadakaratával. Értelmes természeténél fogva az ember már valamiképen hasonló az Istenhez és mégis mérhetetlen űr tátong az isteni és emberi természet között. Az ember értelme, sőt a legdicsőbb angyalé is, magától csak a teremtményeket, a véges és teremtett lényeket ismeri meg. A nagy és végtelen Istent sejtheti ugyan s mintegy fátyolon át láthatja is, de nem színről-színre. Teremtőjüket és Urukat az értelmes lények csak működé
