Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
56 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE lyet a malaszt közöl veled. Ez is befödve és lappangva rejlik benned. «Most Isten fiai vagyunk, mondja szent János,1 de még nincs kijelentve, milyenek leszünk, ha majd úgy látjuk Istent, a mint vagyon.» A míg Istent nem látod szinről-szinre, addig magadban sem szemlélheted isteni természetének képmását. A malaszt épen az isteni napnak hajnalpirja. Légy türelemmel, míg a nap fölkel, míg egész fényét reád árasztja, míg melegével egészen átjár s megdicsőít, és dicsőséged annál inkább el fog ragadni, mennél tovább volt rejtve előtted. Mindaddig kö- nyeiddel kell mosnod és áldozataiddal csiszolnod értékes gyémántodat. És bámulni fogsz, hogy mily gyönyörű fényben ragyog, midőn majd az örök nap fölkel. Addig az apostol tanítása szerint hitben kell élned, az Isten változhatatlan szavába vetett erős hitben és nem szemléletben. Szent Péter apostol ugyanis azt mondja:2 «A hit által tartatunk fönn az üdvösségre, mely készen van, hogy kijelentessék az utolsó időben Jézus Krisztus megjelenésekor és általa van élő reménységünk a romolhatatlan, fertőzetlen és hervadhatatlan örökségre, mely mennyekben föntar- tatik számunkra». 6. A malaszt jövendő megdicsőülésed záloga. Ha most a test szolgaságában sínylődöl, ha szenvedések és gyarlóságok nyomasztólag hatnak rád, áhítozzál az Apostollal az Isten gyermekeinek dicsősége és szabadsága után. Remélj szebb életet, melyben tested 1 Ján. I. 3, 1. 2. 2 Péter I. 1. 1, 4—5.
