Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
54 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE tökéletessége, de egyik sem foglalja magában mindazon tökéletességeket, melyek a többiben rejlenek. Az elefántban megvan az oroszlán erőssége, de nincs meg ügyessége, az oroszlánban viszont megvan az elefánt ereje, de nincs meg termete. Az állatoknak a növényvilággal szemben van érzékelésük, de nincs oly kellemes szépségük. Az ember eszes természetével messze fölülmúlja az összes állatokat és mégis igen-igen sok testi kiválóság van meg az állatokban, mely az embernél hiányzik. Isten ellenben a maga teljesen egyszerű lényegében az összes teremtmények tökéletességeit egyesíti. Egyesíti valamennyit a legtisztább és a legmagasabb fokban úgy, mint a napnak egyszerű fénye a szivárvány hét színének változatos pompáját. A teremtmények különböző természetével nincs másként, mint a megtört napsugár különböző színeivel. Az ember már természeténél fogva is Isten képmása ugyan, épen azért lelkűnknek lényege úgy, mint az angyaloké, sokkal tökéletesebb az érzéki lényeknél. Ám természetes tulajdonságaink az isteni napnak mindig csak egyes megtört sugarai, mert bármily szépek, más lények kiválóságait mégis nélkülözik. De a malaszttal sokkal tökéletesebben árad lelkűnkbe az isteni természetnek fénye, mely a szentségnek összes sugarait egyesíti. A malasztnak vannak különböző fokozatai, és egyik szent sem hasonlít egészen a másikhoz, hanem a választottak úgy különböznek egymástól, mint egyik angyal vagy csillag a másiktól fényben és szépségben.1 Mindazonáltal a malasztnak legalacsonyabb 1 Kor. I. 15, 41.
