Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV 53 2. így fontold meg, keresztény lélek, a ki Istennel közösségre hivattál, dicsőségének javait. Csodáld végtelen természetét, mely mindent magában foglal, a mi szép és fönséges csak képzelhető. Csodáld végtelen fölségét, melyből akárcsak a napból, annyi gazdag sugár árad ki, mint a mennyi szépséget és tökéletességet magunkban, kívülünk, fölöttünk csak láthatunk. Nézd, hogy építette hatalmas mesterként egyetlen intésével e terjedelmes és változatos világot. Oly kevéssé merült ki ezen munkájában, hogy még ezer meg ezer ily világot teremthetett volna ép oly könnyű szerrel. Nézd, hogyan alkotta minden fárad­ság nélkül ama megszámlálhatatlan égitesteket, melyek közül sok ezerszerte nagyobb földünknél, nézd, mily csodálatos harmóniát teremtett köztük. Nézd, hogyan mozgatja mozdulatlan nyugalmában az egész világ- egyetemet. Nézd, mint választja szét a különféle oko­zatokat, mint rendezi az elemeket, mint hozza elő kincstáraiból a fémeknek, forrásoknak, növényeknek, állatoknak, az emberek és az angyalok tudományának tökéletességeit, erőit és kincseit. És ha most a gazdagságnak és dicsőségnek megmér­hetetlen teljessége miatt, melyet Istenben látsz, álmél- kodva térdre borulsz előtte és azt gondolod, hogy vele szemben teljesen elenyészel, miként a féreg elenyészik a napnak fénye mellett: akkor csodáld önmagadat is, keresztény ember, mert mindezen dolgok és még ezer­szer több, melyekről eddig sejtelmed sincsen, mind­ezek a tieid, mert te Istené vagy, Isten a tied és min­den, a mi az övé, egyúttal a tied is mindörökké. 3. Minden teremtett természetnek megvan a maga

Next

/
Thumbnails
Contents