Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
ÖTÖDIK KÖNYV 511 Ilyenformán minden jog, a melyet szem előtt kell tartanod, természetfölötti tiszteletet parancsoló alakban fog előtted megjelenni. Minden kötelességre szen- telődés árad, a mely aztán kiterjed minden cselekedetedre és természetfölötti jelleget kölcsönöz nekik. 5. Ezek az általános alapelvek elegendő irányítást adnak. Két erkölcsi erényre, a keresztény alázatosságra és tisztaságra mégis különös figyelmet akarunk fordítani, hogy rajtuk bemutassuk a malasztos élet jellemét és szellemét. E két erény a legszebb és legsajátosabb virága a keresztény malaszt fájának. A kereszténységen kivül legkevésbbé ismerik és értik föl. Egész sajátságos és szoros összefüggésben vannak a malaszt és a természetfölötti élet titokzatos világával. Mert midőn a malaszt bennünket fölemel Istenig, akkor elszakít önszeretetünktől, nagyravágyásunktól ép úgy, mint a test ösztöneitől, és midőn a természetfölötti szeretet lelkünket elmeríti Istenben és érzéketlenné teszi minden más öröm iránt, akkor egyúttal megtanít a hiú dicsőség és az érzéki örömök megvetésére. Ezenfelül szeretetünket önmagunk iránt főkép e két erény teszi természetfölöttivé. Természetfölötti önszeretetről pedig kell beszélnünk, ha már szóltunk a természetfölötti szeretetről Isten és felebarátaink iránt. 6. Az alázatosság eredeti értelmében a kereszténységen kívül nevéről is alig ismeretes, sőt a keresztények közt is kevesen fogják föl természetfölötti megmérhetetlen értékét.1 Első pillanatra úgy látszik, 1 Weiss, Apologie (3. kiad.) V, 401.
