Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
506 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE sítani, az ellankadtakat megerősíteni, a lanyhákat fölserkenteni, a vigyázatlanokat óvni, a veszélyben forgókat a kisértés hatalmából kiszabadítani. Mindamellett szereteted ezer más módot fog találni, hogy szivedből kitörjön, mert a szeretet találékony és annál találékonyabb, mennél forróbb. Ne kérdezd hát soká, tehetsz-e valamit felebarátaidért, hanem szeress és legyen buzgalmad a lelkek üdvéért. Az alkalmak, hogy szeretetedről tanúságot tégy, önként kínálkoznak. 9. Valamint Isten fia a mennyből a földre szállá, nemcsak azért, hogy mennyei javakat hozzon, hanem azért is, hogy az embereknek testi és ideiglenes nyomorán segítsen; valamint körüljárt jóttevén és minden lépését csodálatos jótettek kisérték, akkép a szivünkben lakozó isteni szeretet leereszkedik felebarátaink testéhez is. E közben azonban nem feledkezik meg a test mennyei eredetéről és jelleméről. A malaszt az egész embert megszenteli. Testét a Szentléleknek templomává és Krisztus titokzatos testének részévé avatja. A testnek is hivatása, hogy a lélekkel egyetemben a malaszttól megdicsőítessék és a malaszt fenségében részt nyerjen. Nem elégséges ok-e ez arra, hogy a keresztény a testet is ugyanazon szent szeretettel szeresse, mint a lelket ? A fölvilágosult lelkek ezt mind jól megértették, a szegényeket és betegeket gyöngédebb szeretettel és nagyobb buzgalommal gondozták, mint az anyák gyermekeiket. Vagyonukat és egészségüket, életüket örömmel föláldozták, hogy az éhezőknek ételt adjanak, a mezíteleneket ruházzák és a betegeket ápolják.
