Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
ÖTÖDIK KÖNYV 489 nyék tényei, a melyekkel részt veszünk Isten szent életében. Ama különös malasztadományok szintén csak eszközök, hogy a szenteket hitükkel és szerete- tükkel Istennel bensőbben egyesítsék és másokat e természetfölötti egyesülésre hívjanak. 16. Miként lehetséges az, hogy még most is any- nyian vannak, a kik magas hivatásukkal nem gondolnak, a föld rögéhez kötik magukat és égbe emelkedni nem akarnak. Vannak keresztények, kik szívesebben mozognak nyomorúságos természetük határai közt és nem akarnak az angyalokkal versenyre kelni, hogy mennyei életet éljenek. Sokan a test gyönyöreinek vetik oda magukat és az állathoz alacsonyodnak le, mások meg, ha nem is fetrengenek sárban, hiú légvárakon csüngenek. Ezekről most nem akarunk szólni. Sokan meg, legalább a mint mondják, az észszerű és természetes erényt és istentiszteletet akarják gyakorolni és mindent, a mi ezen kívül van, mint miszticizmust, szenteskedést megvetnek és kigúnyolnak. Nagy sérelemmel bántják Istent, kinek leggyönyörűbb ajándékait kevésre becsülik és megvetik. Ön- magukon is a legnagyobb méltatlanságot követik el, mert elfeledik és megtagadják mennyei méltóságukat és elfásult szűkkeblűséggel elzárják bensejüket az Isten malasztja előtt. Kedves keresztény olvasóm, ezt ne tedd, ha nevednek jelentőségét elismered és méltóságoddal dicsekedni akarsz. Szived egész hevével ragaszkodjál Isten malasztjához és törekedjél mint Istennek, Krisztusnak valódi gyermeke, isteni eszményképedhez mindig
