Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
488 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Isten a szenteket kitüntette, hanem sokkal inkább a mindnyájunk számára lehetséges benső egyesülésben Istennel és ama szent jellegben, a melylyel a Szentlélek az igazi keresztény minden cselekedetét bőségesen fölruházza.1 Minden egyes keresztény méltósága és rendeltetése az alap, a melyen a szentek erényeik és a kegyelemadományok fenséges épületét emelik. Ez a gyökér, a mely a szenteknél a maga teljes gazdagságában és teljes egészében kifejlődik. Mi birtokában vagyunk a szentség ezen alapjának és gyökerének és ha ez bennünk oly pompásan ki nem fejlődik, többnyire csak az az oka, hogy a malaszttal eléggé közre nem működünk, vagy hogy épen nagyon sok akadályt gördítünk útjába. «Csodálatos Isten az ő szentjeiben», mondja a szent- írás.2 Csodálatos a tökéletesség nagysága, melylyel szentjeit fölruházza. Csodálatosak természetfölötti ma- lasztadományai. Csodálatosak a cselekedetek, melyeket velük végrehajtat. De csodálatos Isten azon keresztényben is, a ki a keresztségben kapott szentséget magában kifejleszteni és megőrizni törekszik. Minden természetfölötti tény, a hit, remény, szeretet minden cselekedete csoda. Isten végzi bennünk, s velünk nagyobb csodát művel, mint mikor szentjeivel csodákat végeztetett. Üdvösségesebb ez a működése, mint az érezhető mennyei megvilágítások és érzelmek, a melyeket a szenteknek ád. Nincs e földön nagyobb dolog, mint az isteni éré. 1 Surin, Catéchisme spirit, p. 8, ch. 6. 7. 2 67. Zsolt. 36.
