Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
42 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Mindezek fölött végtelenül magasan áll az isteni természet. Fénye mellett elhomályosodnak az összes lények. A legtökéletesebbek is csak halványan tükröz- tetik vissza Isten sajátos tökéletességeit, jóllehet mindegyikük egy-egy isteni tökéletesség kifejezője. Ez a magasztos isteni természet mérhetetlen szere- tetének végtelen hatalmával a malasztban magához vonja és magába fogadja természetünket, mint a kohó a vasércet. Amint a felkelő nap sugaraitól átjárt levegő maga is világosság, és a déli nap hevétől átmelegített légkör maga is melegség forrása lesz, hasonlóképen leszünk mi isteni nemzedék tagjaivá. Isten ezen méltóságnak fényét az összes angyaloktól megtagadhatta volna és malasztját csupán egyetlenegy léleknek adhatta volna. Ez a lélek az égi seregek szemében nemcsak az egész természetnek szépségét homályosítaná el, hanem szépségével csodálatba ejtené az égi szellemeket is annyira, hogy készek volnának előtte imádással leborulni. Bizonyára nem csökkenti az adománynak értékét, hogy oly gazdagon, mondhatnék pazarul árad ki mindnyájunkra. 4. Méltóságunkat még fokozza a malasztnak hatása bensőnkre. A kitüntetések általában az emberek véleményén és becsülésén alapulnak, nem pedig a kitüntetettnek személyes kiválóságain. így valaki királyának kegyéből a legnagyobb méltóságokat töltheti be a nélkül, hogy ezzel valóban tökéletesebb és tiszteletreméltóbb volna. Ellenben a malaszt, midőn isteni méltóságot ad, nemcsak magasabb névvel tisztel meg, hanem egyúttal valóban isteni tökéletességet is nyújt,
