Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 43 a mennyiben lelkünket természetfeletti módon Istenhez teszi hasonlóvá. Részesei vagyunk az isteni természetnek — mondja Alexandriai szent Cyrill — a Fiúval és a Szentlélekkel való összeköttetésünk miatt, nem csupán szóval, hanem valósággal is. Hitünk s a teremtett világot felülmúló szépségünk megdicsőít és Istenhez hasonlóvá tesz bennünket. Krisztusnak képe alakul ki bennünk. A teremtmények a Teremtő képmásai lesznek. Krisztus isteni, teremtő és alakító ereje a teremtményt Isten hasonlatosságára emeli. «Nem valami teremtmény képe alakul ki bennünk», hanem Istené, mert, mint a szent egyházatya mondja, «Isten minket a Szentlélek erejével átváltoztatva természetfölötti méltóságra emel». Természetesen nem azt akarja mondani, hogy a malaszt a léleknek lényegét teszi Istenhez hasonlóvá. Szent Tamással1 egyetértőén azt kell tartanunk, hogy Isten lényege és állaga áthatja és élteti a lelket, mely a malasztban és az isteni szeretetben részesül. 5. A szentatyák e titkot különféle hasonlatokkal világítják meg.2 Szent Athanáz, mikor róla ír, az ambrával és a balzsammal hasonlítja össze, melyeknek illata átterjed a közeli tárgyakra is, vagy a pecsétnyomóval, mely a puha viaszkban mását hagyja hátra. Nazianzi szent Gergely azt mondja, hogy természetünk oly bensőleg egyesül Istennel és oly mértékben részesül tökéletességeiben, mint a borral telt serlegbe bocsátott vízcsepp a borban feloldódik és fölveszi annak szi1 Thom., 1, 2, q. 110, a. 2 ad 2. 2 A szentatyák álláspontjának idevonatkozó gazdag gyűjteményét 1. Scheeben-Atzberger, Dogmatik IV, 42. és köv.
