Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

41

egybehangzóan 1 azt mondja, hogy az ember a ma- laszttal mintegy megistenül, és ide vonatkoztatja az Üdvözítő szavait:2 «Mondom nektek, istenek vagytok és a Legfölségesebbnek fiai».

Látszik azonban, hogy mindezek csak gyenge és elégtelen szavak, melyek távolról sem magyarázzák meg a fölséges titkot. Ha azon mélységes magyarázatokat olvassuk, melyeket az isteni bölcseségnek tanítói ezen tárgyról adnak, azok úgy tűnnek föl előttünk, mint a gyermeknek gagyogása, midőn először látja a nap fölkeltét. De ezen nem szabad csodálkoznunk. Csak rövidke megfontolásra van szükségünk és belátjuk, hogy ez másképen nem is lehetséges.

3. Ha az előttünk ismeretes lények faji különbségét vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy minden egyes faj természete szerint különbözik a másiktól. Az egyik tökéletesebb, mint a másik, úgy hogy együttvéve fokozatos lépcsőt alkotnak, mely fölött egyedül Isten áll.

Egyes dolgoknak csupán létezésük van élet nélkül, mint a köveknek és fémeknek. A növényekben már van némi élet, gyökérből fejlődnek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak. Az állatok ezenfelül éreznek és mozognak is. Végre az embernek már van szellemi élete, melynél fogva szellemi dolgokat is megismer és szeret. Ámde utána a lépcsőfokoknak végtelen sora következik. Tiszta szellemek állanak fölötte, melyeket mi nem látunk, szellemek, melyeknek mindegyikében ismét sajátos tökéletességek vannak.

1 L. Weiss, Apologie V. (3. kiadás), 87.

2 Ján. 10, 34; V. ö. 81. Zsolt. 6.