Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

40

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

ennél még nagyszerűbb az, hogy részese lesz az önmagától való isteni természetnek. Vagy jobban mondva, a malasztban részesülő ember épen azért áll oly magasan a teremtett lények fölött, mert olyan közel áll Istenhez, és mert ezen közelsége miatt Istennek kiváltságaiból részt nyer, miként valamely test annál több világosságot és melegséget nyer a tűztől, mennél közelebb van hozzá.

Ezt az Istennel való egyességet jelzi szent Péter, midőn azt irja, hogy «azon fölötte nagy és drágalátos ígéretek által, melyeket Isten Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott, az isteni természet részeseivé leszünk».1

A szentatyáknak egyhangú magyarázata szerint ezzel azt akarja mondani, hogy a malaszttal az isteni természetnek sajátlagos tulajdonságai átmennek a mi természetünkbe is, a mennyire lehetséges.

2. A szentek és hittudósok alig találnak szavakat ezen ajándék fenségének kifejezésére. A szent Dénes nevét használó egyháztanító ezeket írja: «A szentség, vagy a megszentelő malaszt isteni kincs, az istenségnek és a legmagasabb javaknak fölfoghatatlan mása,2 melynek erejével újjászületünk és isteni méltóságot nyerünk.3 Szent Maximus vértanú így ír:4 «Természetünk úgy válik istenivé, hogy a malaszt mennyei világossággal járja át és fönségének nagyságával természetes állapota fölé emeli». Szent Tamás5 pedig számos szentatyával

1 Péter II. 1, 4.

2 Dionys. Areopag., Epist. 2 ad Caium.

3 Dionys. Areopag., Eccl. hier. c. 2, § 1.

4 Maxim. Conf., Div. capita ad theolog. spect. 1, 76.

5 Thom. 1, 2, q. 110, a. 3, 4 ; q. 114, a 3; 3, q. 3, a. 4 ad 3.