Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

39

figyelmeztet bennünket, hogy csak a mennyei dolgokban találjunk örömet, nem pedig abban, a mi e földön van.1

De hát micsoda őrültség űz bennünket, hogy a mennyország örömeit elfeledjük és az állati élvezetek után futkosunk! Oda kell törekednünk életünkkel, a hová állapotunk fölemelt, és ha mégis kívánunk magunknak valamit a földön, kívánjunk inkább keresztet, mint tiszteletet és élvezetet, hogy így természetünknek és a világnak megfeszítve szükségszerűen magasabb, természetfeletti világnak polgáraiként viseljük magunkat.

ÖTÖDIK FEJEZET.

A malaszt részesedés az önmagától való isteni természetben,2

1. Valami nagyszerű van abban, hogy az ember a malaszttal az egész teremtett világ fölé emelkedik. De

1 Kor. I. 15, 50. Qalat. 1, 16; 6, 15. Kor. II. 5, 17. Kol. 3, 2.

2 Sokak előtt talán túlhajtottnak fog tetszeni, a mit a következő fejezetekben a léleknek az isteni természetben való részesedéséről, mintegy megistenisüléséről mondunk. Pedig dicséretünkre válnék, ha előttünk kevésbbé volnának szokatlanok a szenteknek mélységes felfogása és a szentatyáknak magas kifejezései, melyekkel a keresztény hivatás kiválóságáról szólnak. Nem is habozunk a dologról úgy beszélni, mint azt vallásosabb jellegű korokban tették, mert itt nagy titokról van szó, melyet nem kell elhallgatni vagy kikerülni, hanem tisztelettel és hivő lélekkel vizsgálni. Az itt előadott tanításról lásd különösen Curiel : Comment, in 1, 2, q. 110, a. 3 (Antwerp. 1621, p. 621 sqq.) és Heinrich-Gutberlet : Dogmát. Theol. VIII, 588. és köv. A különböző theologikus magyarázatokat legtökéletesebben ismerteti Ripalda, De Ente supernat. 1. 6, disp. 132, sect. 8 et 9.