Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
38 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE 6. De hogyan gondolkozzunk akkor mi, kik a ma- laszttal nem csupán szóval vagy gondolatban, hanem valósággal az egek fölé emelkedünk, hogyan gondolkozzunk mi keresztények, mi Isten gyermekei ? Hogyan vélekedjünk mi önmagunkról, a malasztról és a földi dolgokról? Nagy a távolság és a különbség a nap és föld között, de sokkal nagyobb a malaszt és minden földi dolog között. S mi mégis a külső látszat után indulunk. Nem tudjuk felfogni a malaszt láthatatlan magasztosságát és nagyságát, úgy járunk el, mint a műveletlen nép, mely a napot a földhöz képest csak kis korongnak gondolja. A látszat téves nézetet szül bennünk a nap nagyságáról, de téves felfogásunkból engedünk a csillagászok biztos számításai alapján. Miért nem mondunk le másik tévedésünkről is és miért nem ismerjük el a malasztot oly értékesnek, a minőnek vallásunknak a tudósok számításánál bizonyosabb alapelvei feltüntetik? Valóban szégyen, hogy olyan kevesen vannak, a kik malasztadta magas állásuk tudatában velük született alacsony kívánságaikat és vágyaikat megvetnék, és a kik, mint a váratlanul királyi méltóságba jutott népgyermeke, szégyelnék előbbi állapotukat minden élvezeteivel és foglalatosságaival egyetemben. Alexandriai szent Izidor keservesen sírt a miatt, hogy kénytelen volt az állatokhoz hasonlóan testi eledelt magához venni, holott ő a boldog lelkek mennyei lakomájára hivatalos. Szent Pál jogtalanságnak tartja, hogy a testre és vérre is gondot fordítunk és hogy mást is becsülünk magunkban, mint újjáteremtésünket, melyet Isten malasztja eszközöl lelkűnkben. Ezért óva
