Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ. KÖNYV

37

jártál. Micsoda varázserő tesz tehát bennünket annyira érzéketlenné, hogy megvetjük a legelőkelőbb állást az angyalok között, helyünket Isten családjában, trónunkat Isten országában. Mi okozza, hogy ezt a felajánlott, szinte reánk erőszakolt méltóságot, ha valamiképen el is fogadtuk, a legsilányabb árért olyan könnyen eladjuk. Ember ismerd már fel azt a fényt, melyet a ma- lasztból merítesz, és őrizd meg azt a magas méltóságot, melyet a malaszt lelkednek ez életben biztosít. Mi közöd neked a világ dolgaihoz, törvényeihez, neked, ki oly magasan állasz a világ fölött? Miért fet- rengsz a föld sarában, midőn új állásodnak nemességével az égbe helyeztek át, és te ott ütötted fel trónodat.

5. Az ókor pogány bölcselői már természetes eszükkel is belátták, hogy minő esztelenség a földi dolgokhoz ragaszkodni, ha az égre és a csillagokra nézünk. «Ha a hangyáknak emberi észt adnának — mondja egyikük 1 — ezek a földi királyokhoz hasonlóan szintén számos tartományra osztanák kicsiny országaikat. De ilyen hangyabölcsesség nem méltó az emberhez. Mert fölöttünk végtelen a tér, úgy hogy vele szemben a földi dolgok teljesen elenyésznek. Egy másik pogány bölcs2 is azt mondja, hogy az emberiségnek minden küszködése igen kicsinyesnek tűnik föl az olyan ember előtt, a ki csak keveset is a föld fölé emelkedik, mert ha a napból vagy a holdból letekintenénk, egész földünk csekélyke korongnak látszanék, erdők, mezők, sőt a legnagyobb birodalmak is észrevehetetlenek volnának.

1 Seneca, Ouaest. nat, praef.

2 Lucian., Icaromenippus (46, 12).