Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

BEVEZETÉS.

1. «Vele egyetemben jött minden jó nekem és számtalan tisztesség az ő kezei által. Mert végtelen kincs az embereknek, melylyel a kik éltek, részesek lettek Isten barátságában.»1

így ír a Bölcseségkönyve az Istentől származó böl- cseségről. De ugyanazt mondhatjuk az isteni malasztról is. Hisz ama valódi, amaz égi bölcseség, melyről a szentírás beszél, épen az a természetfeletti megvilágo- sítás, mely a malaszttal és a malaszt által lelkünkre árad. Maga e megvilágosítás sem egyéb mint malaszt, vagy inkább a három isteni erényen kívül a malaszt- nak legkiválóbb gyümölcse a mi lelkűnkben.2 Már most, ha a bölcseség, a malaszt e hatása is magában foglalja az összes javakat, mennyivel inkább, mennyivel jogosabban mondható ez magáról a kegyelemről.

Épen ezért szent János, hogy jelezze azon kincseknek és javaknak teljességét, melyeket Isten egyszülött fia megtestesülésével e világnak hozott, a következőket mondja evangéliumának bevezetésében : «Láttuk az ő

1 Bölcs. 7. 11, 14.

2 V. ö. Thom. 1, 2, q. 68, a. 8 ; q. 66, a. 5.

Az isteni malaszt fensége.

1