Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

2

AZ ISTENI MAI.ASZT FENSÉGE

dicsőségét, mint az Atya egyetlen egy szülöttének dicsőségét telve malaszttal és igazsággal».1

Innen van, hogy szent Pál apostol, midőn leveleinek bevezető és befejező soraiban minden jót kíván a hívőknek, rendesen nem mondhat jobbat, nem mondhat magasztosabbat, mint ezen egyszerű szavakat: «Kegyelem nektek és békesség az Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól».

Habozás nélkül állíthatjuk, hogy a malaszt legfőbb javunk, sőt mivel minden más jót magában foglal, egyedüli nagy kincsünk. A malaszt maga az evangélium, vagyis amaz égi örvendetes hír, a melyet Istenfia e földre hozott. Hiszen a malaszt tesz minket Isten fiaivá és jogosít föl azon legfőbb javak elnyerésére, melyeket Isten teremtményeinek csak adhat, sőt magának Istennek bírására is, a ki gyermekeinek öröksége akar lenni, fölségének és boldogságának teljes gazdagságával.

2. Péter apostol e javak szemléleténél elragadtatással kiált föl : «Fölötte nagy és drágalátos Ígéreteket ajándékozott nektek (az Úr), hogy ezáltal az isteni természet részeseivé legyetek».2

Mindenekfölött nagyok e javak, hasonlíthatatlanul nagyobbak az összes teremtett dolgoknál, bármily jók, bármily magasztosak legyenek is ezek önmagukban véve. — Értékük valóban nagy, mert magukban foglalják a legbecsesebbet, a mit az isteni mindenhatóság nyújthat.

Végtelenül értékesek, mert áruk magának az Istenfiának kiontott vére.

1 Ján. 1, 14.

2 Péter II. 1, 4.