Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
36 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE átjárja, átváltoztatja és megnemesíti lelkünket úgy, miként a vad olajfába oltott nemes vessző az egész fát, gyümölcsével együtt megnemesíti.1 Mivel tehát a malaszt Istennek legnagyobb alkotása, azért a lelket is, melynek tulajdonába jut, Istennek legbecsesebb, legmagasztosabb és legfölségesebb művévé alakítja. Ezért mondja Alexandriai szent Cyrill: «Krisztus felszabadítja a természetet eddigi rabságából és vele misztikus egyesülésre lép».2 3. Az ember leveti hitvány és gyarló természetét, felemelkedik a látható világ és minden teremtményei fölé, túl a magas egeken, oly méltóságra, melyre az angyalok is csodálkozva tekintenek. Ha az angyalok méltósága nagyobb, mint a malaszttal ékeskedő emberé, akkor ezt egyedül a bőkezű Isten kegyelmének köszönhetik. Kegyelem nélkül oly messze, talán még messzebb volnának mögöttünk, mint a mennyire elhomályosodik természetünk a malaszt kincse nélkül az ő méltóságuk mellett.3 4. Ki tudna eléggé sajnálkozni vakságunkon, midőn dicső nagyságunkat fölcseréljük a legnemtelenebb szolgasággal. Haraggal és féltékenységgel versengünk itt egymás közt, hogy. elérhessük azt a rangot, melyet vakságunkban a többinél előkelőbbnek tartunk. S ha születésünk alkalmával szabad választásunkon múlnék, akkor bizonyára mindig a legfőbb rangot választanok, magasabbat a földi királyok és császárok rang1 Róm. 11,24. 2 Cyrill. Alex., In Joann. 1, 14 (1. 1, c. 9). Migne, P. Or. LXXIII, 162. 3 Çumel, Comment, in 1, q. 62, a. 6.