Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

vezet minket, hogy bepillantsunk isteni szívének legtitkosabb mélységeibe, melyeket csak az örök Atya, az egyszülött Fiú és a Szentlélek ismer. Az Apostol szavai szerint Isten a malaszt erejével «támaszta világosságot sziveinkben, hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében fényes- kedik.»1

10. A fény melegít és felgyújtja a testeket, mert természete rokon a melegével.

Az isteni napban még szorosabb rokonság van a fény és a meleg közt. Az Atya és a Fiú világossága forrása a Szentlélek tüzének, az isteni szeretet lángjának. A malaszt tehát, mikor a hit világát gyújtja lelkűnkben, egyúttal lángra lobbantja az isteni szeretetnek kedves és boldogító tüzét.

11. A nap fénye kelti és tartja fönn az egész természetnek életét. Ha a nap leáldozik, a földön minden élő álomba szenderül, a virágok bezárják kelyhüket, a madárkák dalai elhallgatnak, minden erő elbágyad, s az összes élő lények várva-várják a következő reggelt. Ha télen visszavonul s csak fél kézzel hinti áldásait, elhalnak a növények, mező s róna üres pusztasággá változik, míg a tavaszszal visszatérő nap jótékony sugaraival új életet nem áraszt mindenfelé.

A napnál is hatásosabban működik a malaszt fénye. Malaszt nélkül a lélek még csíráit sem rejti magában annak a mennyei életnek, melyre Isten hivott bennünket. A malaszttal ellenben pompázó paradicsom lesz, melyben örökös tavasz virít, melyben az éj sö252 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

1 Kor. II. 4, 6.