Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei
HARMADIK KÖNYV 253 tétje, és a tél hidege ismeretlen. A malaszttal mindig új virágok fakadnak, a nélkül, hogy a régiek elhervadnának, s a virágok színpompája és illata Isten szivét is gyönyörködteti. Csak mi vagyunk okai, ha lanyhaságunk miatt néha éj borul lelkünkre, vagy ha fagyasztó tél űzi el az isteni szeretet melegét. 12. A fény melegségének erejével kitágítja az aranyat és az összes érceket, kiterjeszti és rugalmassá teszi a levegőt. A malaszt ennél is jobban tágítja lelkünket. Mert azzal, hogy nemcsak megvilágosít, hanem egyúttal melegséget és tetterőt is ád, azt éri el, hogy lelkünk a kegyelemnek újabb és nagyobb kincseit is magába fogadja. Mennél jobban használjuk föl a malasztot, annál több kegyelem befogadására tesz képesekké. Lelkünk vágyódását és tevékenységét a természetes erők határain is túlterjeszti, úgy, hogy bátor szívvel mindig többet kívánunk s mindig többre vállalkozunk, míg végre tevékenységünk számára szűknek találjuk az egész világot s csak Isten végtelenségétől várjuk soha meg nem nyugvó vágyódásunk kielégítését. 13. A fény ereje melegíti meg a levegőt és emeli az ég felé, a fény ereje csalja ki a növényt a föld öléből és fordítja maga felé a virág kelyhét, hogy áldásos sugaraiban füröszsze. A malaszt is az isteni naphoz emeli s forró vágyódással feléje fordítja lelkünket. Belőle ered szellemünk növekedése, mely meg nem nyugszik, míg Istennel tökéletesen nem egyesül. 14. Végül a fénynek átalakító hatását említettük.
