Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

melegíti, élteti, kitágítja, felemeli és átalakítja a tárgyakat.

Mind e hét hatás megvan a malasztnál is, csakhogy kiválóbb fokban és nagyobb mértékben.

8. A fény áthatja és megvilágítja azon testeket, melyekkel közöljük. Mindenféle más díszítés, festés, arany és drágakő a testeket csak kívülről díszíti, de belsejükben semmit sem változtat.

Gazdagság, testi szépség, dicsőség, műveltség és egyéb szellemi kiválóság csak a külsőt díszíti, de a lélek bensejét nem érinti. A malaszt ellenben mint isteni világosság áthatol a lelken, befolyást gyakorol annak minden részecskéjére, összes erőire s legmélyebb bensejét is égi fényével és isteni szépségével árasztja el.

9. Egyedül a világosságnak köszönjük, hogy szemünkre rávetődnek a külső világ jelenségei. Egyedül a világosság mutatja meg a dolgok külső alakját. A világosság tárja föl előttünk a nagy világot, a csillagos eget, melyet egyéb érzékeink előttünk ismeretlenül hagynak.

A világosság hatásainak megfelelő a malaszt működése. A malaszt is megvilágítja lelkünket, világosságot nyújt és új világot tár föl előttünk. Eszünkkel az igazságnak csak külsejét ismerjük meg, a teremtett világban az örök igazságnak csak visszfényét fogjuk fel, Istennek működését és hatását, de nem őt magát. A malaszt fényében pedig most a hit világosságával, egykor pedig közetlen szemlélettel a láthatatlan világot, minden láthatónak és láthatatlannak, változónak és öröknek változhatatlan okát, a végtelenül szerető Istent fogjuk megismerni. Sőt a malaszt Isten ölébe

HARMADIK KÖNYV 251