Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

2. A már említetteket és a következőket még világosabbakká fogjuk tenni azzal, hogy a szentírás és a szentatyák tanítása nyomán a világosságot, mint a malaszt képét fogjuk bemutatni,1 a mint azt már az egyes fejezetekben előbb is futólagosán megtettük.

A mint az érzéki világosság a nap jótékony ajándékának nevezhető, úgy a szentatyák a malasztot is Isten áldásos világosságának mondják. Valóban a földet bevilágító nap legmagasztosabb képmása Istennek.

3. Isten az igazságosság, az örök igazság, a legkiválóbb szépség, a végtelen szeretet, a legteljesebb dicsőség és a legtökéletesebb boldogság napja. «Isten világosság és őbenne nincs semmi sötétség».2

Az isteni természet maga a legtisztább világosság.3 A malaszt sem lehet más, mint világosság, mely az Isten bensejéből kiáradva megvilágítja, megtisztítja, fényesebbé és fényesebbé teszi és Isten képmásává változtatja át lelkünket.4 És ha Isten szent Jakab szavai szerint «a világosság atyja, kitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék vagyon»,5 akkor a malaszt, mint Istennek legjobb és legtökéletesebb ajándéka, a legtisztább és legmagasztosabb azon világosságok között, melyeknek atyja az Isten. A malaszt oly világosság, mely Isten hozzáférhetetlen

1 Scheeben, Dogm. III, 691 és köv.

2 Ján. 1.1,5.

3 Dionys. Areop., Coel. Hierarch, c. 15, § 2 (Migne, PP. Gr. III, 329). Augustin., C. Faust. i. 20, c. 7 ; Confess. 1. 10, c. 34, n. 51. Gregor. M., Moral. 1. 18, n. 92. Thomassin, Dogm. De Trinit. c, 26. V (Paris 1868), 454 sqq.

4 Kor. II. 3, 18.

5 Jak. 1, 17.

HARMADIK KÖNYV 247