Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

248

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

világosságába vezet, Isten dicsőségét egész mélységében feltárja s színről-színre leplezetlenül mutatja.

4. A malaszt segélyével Isten világosságából és a Szentlélek tüzéből újjászületünk. Mint Isten gyermekei «a világosság fiaivá» leszünk, s a mi nevünk is Istenéhez hasonlóan világosság leend. Azért olvassuk az Apostolnál: «Egykor ugyan sötétség valátok, de most világosság vagytok az Úrban».1 Hasonlóképen szól szent Péter a malasztos lelkekről : «Ti pedig választott nemzetség vagytok, hogy hirdessétek annak erejét, ki titeket sötétségből az ő csodálandó világosságára hivott».2

Szép és találó a világosságról vett kép. Nem is beszélhetünk a malasztról a nélkül, hogy ne szóljunk egyúttal a malaszt világosságáról. Azért az egyház nyelvében is általános használatnak örvend ez a kép. A római katekizmus is ehhez a képhez fordul, midőn azt mondja : a malaszt fényhez és világossághoz hasonlít, mely minden mocsoktól megtisztít s lelkünket szebbé és ragyogóbbá varázsolja.3 A szentatyák pedig a keresztséget, a melyben először születünk újjá a malaszt erejével, a megvilágosítás szentségének, vagy röviden megvilágosításnak nevezik.4

5. Tényleg a világosság érzékeinkkel felfogható minden dolog közt a legtisztább, legszebb, legkedvesebb és legmagasztosabb. A világosság titokzatos természetébe még senki sem hatolt, nem tudjuk, hogy

' Efez. 5, 8.

2 Péter I. 2, 9.

3 Catech. Roman, pars. 2, c. 2, q. 49.

4 Kraus, Real-Encycl. der christl. Altertümer. II ,624 és köv.