Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
22 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE hogy végtelenül fölötte áll az összes teremtett dolgoknak. «A Megváltó szavai szerint az ég és föld elmúlnak — mondja szent Ágoston — de a megdicsőült választottak boldogsága meg fog maradni ; mert az ég csupán műve Istennek, de a malaszt képmása.»1 Ugyanebben az értelemben tanítja szent Tamás, hogy sokkal nagyobb dolog a bűnöst a kegyelemhez visszavezetni, «mint az eget és földet megteremteni».2 Hiszen a teremtés arra szorítkozik, hogy változó és ideiglenes dolgokat alkosson, míg ellenben a bűnös új életre keltésének nagysága abban rejlik, hogy őt a változatlan isteni természet örök részesévé teszi. A látható dolgok teremtésénél Isten csak házat épít magának s midőn az embernek értelmes természetet ad, benépesíti házát béresekkel és cselédekkel. Midőn azonban az embernek malasztot ad, önmagához emeli föl, gyermekévé fogadja és megosztja vele saját örök életét. Szóval a malaszt a maga teljességében természetfölötti jó, a mely mint ilyen csak az isteni természetet illeti meg. Ember saját erejéből meg nem szerezheti, meg nem tarthatja, sőt igényt sem tarthat reá. 2. Szószerinti értelemben állítjuk, hogy a malaszt lényege szerint az isteni természettel rokon és épen azért csupán nála természetes jó. A legtekintélyesebb hittudósok is azt tanítják,3 hogy Isten mindenhatósága 1 Augustin., In Joannem tr. 72, 3. 2 Thom. 1, 2, q. 113, a. 9. Salmantic. tr. 14, d. 4, dub. 7 ; tr. 15, d. 4, dub. 3. 3 Suarez, De divina substantia 1. 2, c. 9. Cauvin, Disp, theol. I.
