Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

MÁSODIK KÖNYV

233

Apostol: «Mi mindnyájan egy kenyérben részesülünk s ha ez így van, úgy egy test is vagyunk», i

Maga szent Cyrill következőkép magyarázza gondolatait:2 «Fejtse meg nekünk valaki a titokzatos szentségnek erejét és jelentőségét! Miért száll az lelkűnkbe ? Nemde Krisztus azért részesít szent testének vételében és közösségében, hogy elevenen bennünk lakozzék? Ezt a gondolatot fejezik ki szent Pál szavai : «A pogányok örököstársak, egy testbeliek és részesek az ő Ígéreteiben, Krisztus Jézusban».3 De hogyan lettek vele egy testbeliek? Úgy, hogy kik a szentség vételében részesülnek, egy testté lesznek vele. Mert mi más okból nevezte volna az Apostol a keresztények testét Krisztus tagjainak, a mikor azt mondotta: «Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek Krisztus tagjai?»4 De a Megváltó maga is mondja: «A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem vagyon, és én ő benne».5 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Krisztus saját mondása szerint nemcsak szeretetünket kívánja hanem valóságos egyesüléssel bennünk akar lakni Két darab viaszt sem olvaszt össze jobban a melegség, mint Krisztus egybefűz önmagával szent testének és vérének vételében.

A természetes kenyér is egyesül annak testével, a ki magához veszi. Az élettelen és romlandó kenyér■ Kor. I. 10, 17.

2 Cyrill. Alex. 1. c. 1. 10, c. 2 (Migne PP. Or. LXX1V, 341).

3 Efez. 3, 6.

4 Kor. I. 6, 15.

5 Ján. 6, 57.