Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
234 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE ben azonban nincs az az erő, hogy egy testté egyesüljön a táplálkozóval és magához hasonlóvá tegye. Krisztus teste ellenben élő, örök, természetfölötti erejű kenyér s ezért önmagával egyesíti azoknak testét, kik magukhoz veszik, magába fogadja őket, saját tagjaivá teszi és isteni életének teljességével árasztja el. Úgy táplál, mint a szőlőtő nedvével a venyigéket. Életerejével át- és átjár, éltet. S így közöttünk és Krisztus között titokzatos, természetíölötti módon ugyanaz az egység jő létre, a mely fej és tagok között, tőke és vessző között van.1 6. Testünknek egyesülése Krisztus testével mindig csak eszköze és mintája marad annak az egységnek, melyet a malaszt eszközöl lelkünk és az Istenség között. A malaszt erejével Istennel egy lélekké kell lennünk, mert az Isten fiában élő lélek ad életet az egész titokzatos szellemi testnek, melynek Krisztus a feje. Ezt is világosan magyarázza szent Cyrill.2 Azt mondja ugyanis : A szellemi egységről ki kell jelentenem, hogy valamennyien egymás között és Istennel egygyé leszünk és egy egészbe olvadunk ugyanazon léleknek, a Szentiéleknek befogadásával. Mert dacára annak, hogy többen vagyunk és Krisztus mindegyikünknek szivébe külön önti saját és Atyjának lelkét, ez a lélek mégis csak egy és oszthatlan egyesítő erőként működik. Az el- különzött lelkeket saját közvetítésével egybeforrasztja, hogy benne valamennyien egy lélekké olvadjanak össze. Mert Istennek lelke egy szellemi egységbe fűzi 1 Philipp, a SS. Trinit, Theol. myst. Ili, tr. 3, disc. 2. 2 Cyrill. Alex. 1. c. 1. 11, c. 11, (Migne PP. Or. LXXIV, 560 és köv.).
