Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
230 AZ ISTENI MALASZT FENSEQE azon különféle összeköttetésekkel, melyek az embereket egymáshoz fűzik. Mindenütt azt találtuk, hogy minden viszonynál sokkal bensőbb és tökéletesebb az, melyet a malaszt eredményez. De a legédesebb és legfönsége- sebb titkot hallgatnék el, ha az előbbiekhez hozzá nem fűznők, hogy a malaszt bizonyos magasabb s egészen különös módon egyesít Istennel, mert tényleg a malasztnak köszönjük hogy Istennel igaz és mély értelemben egy lénynyé leszünk egy testben és egy lélekben. 2. Atya és gyermek, férj és feleség között minden viszony csupán a rokonságnak és kölcsönös összetartozásnak a viszonya, nem pedig tulajdonképeni, örökkétartó és tökéletes egysége a testnek. Barát és barát között a viszony csak kölcsönös szereteten és rokonérzésen alapuló összeköttetés, de nem valódi egysége a léleknek. Két emberi lénynek egyesülése az említett viszonyoknál bensőbb nem lehet, mert véges és gyarló természetük akadálya az igazán benső egyess égnek. Isten ellenben végtelen egyszerűségében és minden- hatóságában úgy egyesülhet az angyalokkal és emberekkel, mint a tűz az anyaggal, melyet áthevít és izzóvá tesz, mint a lélek a testtel, melyet éltet. A nélkül, hogy különállósága megszűnnék, a teremtmény oly módon egyesül Istennel, mint az emberi test a lélekkel. Összeforrnak és egy egészet képeznek, mint a fej a tagokkal. Ezt fejezik ki az Apostol szavai : «A ki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek ő vele!»1 Az ember Istennel 1 Kor. I. 6, 17.
