Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

MÁSODIK KÖNYV

231

egy lélek lesz. Nemcsak érzületük azonos, hanem az emberi lélek egész életének forrása lesz a benne lakozó Isten.1

3. Itt látjuk azt a fönséges egyesülést, a melyről Isten fia az utolsó vacsora után szólt Atyjához: «Én a dicsőséget is —• melyet nekem adtál — közlöttem velük, hogy egygyé legyenek, mint mi is egy vagyunk, én bennük, és te én bennem, hogy tökéletesen egygyé legyenek».2 Ez azon egység, melyet imigyen kért mennyei atyjától: «Nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő igéjük által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egygyé legyenek, a mint te, Atyám én bennem és én tebenned, úgy ők is mi- bennünk egygyé legyenek, és így elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engemet.»3

Az a kimondhatatlan egység az Atya és a Fiú között az Üdvözítő tanítása szerint mintája tehát és alapja a a mi egységünknek Istennel.4 A Fiú azonban nemcsak hasonló és rokon az Atyával, hanem egy is vele, mint a sugár a fénynyel.

Ha nem is ép ily tökéletes, de mégis hasonló módon kell nekünk is Istennel egygyé lennünk. Istennel egy lénybe kell olvadnunk.

Viszonyunk bensősége nemcsak isteni rokonságunkban és Isten fia erényeinek követésében rejlik, hanem

1 Cyrill. Alex., In Evang. Joann. 1. 11, c. 11. 12 (Migne, PP. Gr. LXXIV, 553 c, d ; 561 d.)

2 Ján. 17, 22-23.

3 Ján. 17, 20—21.

4 Bérulle, État et Grandeurs de Jésus. Paris 1882, 115,