Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
MÁSODIK KÖNYV 229 mienk. Sőt maga Isten is úgy tekinti ezt, mintha mi gyermeki szeretetből ajánlottuk volna neki azt fel, a mi a mienk volt. A földi javakon is akkor uralkodunk leginkább, ha lemondunk róluk, ha Isten szent rendelése folytán semmit sem akarunk élvezni és magunkénak vallani, hanem úgy rendelkezünk mindennel, mint Isten akarja. De Istennek ajándékozzuk e javakat akkor is, ha más ember vagyonát Isten szent törvénye szerint tiszteletben tartjuk. 11. Mily gazdagoknak éreznők magunkat minden szegénységünk ellenére, mily szerencséseknek minden nyomorúságunk dacára, ha magunkat élő hitünkben e világ királyainak gondolnék. Távol attól, hogy felebarátunk javait megkívánjuk, szívesen megelégednénk csekély vagyonúnkkal, sőt a szegénységgel is, hisz azzal a reménynyel kecsegtetnők magunkat, hogy annak idején minden a mienk lesz és azzal nyugtatnók meg magunkat, hogy most úgy sem élvezhet és mondhat a magáénak senki sem annyit, a mennyit szíve kiván. Sőt örömmel mondanánk le az ideiglenes élvezetről és uralomról itt e • földön, nehogy nagyon a földhöz bilincselje lelkünket, szivünket és az örök uralomra méltatlanokká tegyen. TIZENKETTEDIK FEJEZET. A malaszt kiváló bensöséggel egyesíti az embert Istennel. 1. Eddigelé azt a csodálatos és titokzatos viszonyt igyekeztünk megvilágítani, melyet a malaszt teremt köztünk és Isten között. Összehasonlítottuk e viszonyt
