Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

kényszeríthessen. Ellenben Isten különösen kedvelt gyermekeinek, a szenteknek példájával megmutatta, hogy malasztjával teljes és föltétien hatalmat ád élő és élettelen lények fölött, ha ez dicsőségére és lelkünk üdvösségére válik. Szent Ferenc szegény volt, de volt hatalma az ég madarait magához csalogatni és nekik megparancsolni, hogy énekeljék Isten dicsőségét; dalaikon mindaddig gyönyörködött, míg kedve tellett benne. Páduai szent Antal a halakat hívta elő, s azok seregestől jöttek szavait hallgatni, melyeket a nép hallani nem akart.

Ez a hatalom megvolna valamennyiünkben, a mint Adámban is megvolt, ha nem veszítjük el Adámmal az eredeti malasztot. Most már csak a jövő életben szerezhetjük meg újra, a hol az eredeti bűnnek minden következménye megszűnik. A malaszt az, melylyel a mennyei dicsőséget és minden jót ki- érdemlünk, a malasztnak köszönjük azt is, ha egykor a teremtés urai leszünk.

10. Még az a nélkülözés is, melyet a földi életben elszenvedünk, mennyei gazdagság forrása számunkra a malaszt segítségével, mert az Apostol szerint1 az Istent szeretőknek minden javukra szolgál. Az Üdvözítő Ígéri, hogy ezerszeres kárpótlást nyerünk mindazért, a mit mint Isten gyermekei érte nélkülözünk és feláldozunk. Valahányszor önként vagy Isten rendeléséből érette valamit nélkülözünk, mindannyiszor lemondunk egy-egy jogunkról is, hiszen Isten gyermekei vagyunk és jogunk van mindenhez, mert minden a

228 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

1 Róm. 8, 28.