Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

226

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

6. Azért egyáltalában nem szükséges, hogy Isten fiai a földi javaknak és a világ tiszteletének örvendjenek. Minden lábuk előtt hever, de isteni testvérükhöz, Krisztushoz hasonlóan semmit sem mondanak sajátjuknak.

Ép akkor mutatják meg, hogy magasan állanak a világ fölött, ha mindent megvetnek s elsősorban Isten országát keresik, ha erős a bizalmuk, hogy meny- nyei Atyjuk megadja nekik mindazt, a mi szükséges.

E föld javai sokkal hitványabbak, hogysem Isten fiai szerethetnék és megkívánhatnák őket. Mert az Apostol szavai szerint csakis akkor lesz a teremtett világ méltó lakása Isten gyermekeinek, ha megszabadul e föld a pusztulás szolgaságából1 és új mennyországgá, Istennek nagyszerű városává alakul. Ekkor veszszük csak igazán birtokunkba és csak ekkor élvezzük benne Isten fönségét.

7. De most sem foszthatja meg semmi sem Isten fiait a Teremtő minden művének és ajándékának igaz élvezetétől. Halmozzanak fel a gazdagok palotáikban és szekrényeikben aranyat és ragyogó selymet, vegyék körül magukat a művészet remekeivel, vásárolják össze beláthatatlan vidékek mezőit és rétjeit, az egész nagyszerű természetet sohasem zárhatják el Isten legkisebb földi gyermeke előtt sem. Még a legnyomorultabb is, ha szegényes viskójából kitekint, mindent a magáénak mondhat, a mi nagyszerű és fönséges szeme elé tárul, mert mindaz mennyei atyjának műve és tulajdona. Minden virág1 Róm. 8, 21.