Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
218 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Krisztus is növekszik a lélekben, és ebben rejlik a termékenység, melyet Krisztustól reméltünk.1 Csodálatos ez a termékenység, mert a malaszttól termékenyített lélek újból szüli Isten fiát, kit örök atyja saját ölében fogant. Csodálatos termékenység, a melyben az anya saját életerejét nem áldozza fel gyermekének, hanem önmaga születik új életre. Csodálatos termékenység, a mely nem hervasztja a szüzesség virágát s mégis a leggazdagabb gyümölcsöt termi, sőt itt a virág egyszersmind maga a gyümölcs. Szóval oly csodás e termékenység, melylyel mint példát, vagy még inkább mint eredeti mintát, egyes- egyedül csak Isten anyjának szűzi termékenységét lehet összehasonlítani. 11. Ha tehát a lélek vőlegényének a foganásával újraszületik és ha fiának erejét érzi magában, természetesen a maga részéről is igyekszik gyümölcsöt hozni, hogy így háláját kifejezze. S ezt kétféleképen teheti. Mindenekelőtt jócselekedetekkel fogja termékenységének tanújelét adni. Az erényeknek e sarja- dékai természetesen messze felülmúlják az annyira óhajtott gazdagságot vérszerinti utódokban. A test termékenysége a gyermekeknek csupán csekély számában nyilvánul, a léleké ellenben nem ismer határt, mert az erényes cselekedetek és az érdemek naponkint megsokszorozódhatnak s minthogy soha el nem pusztulnak, nem is nyugtalanítják a lelket a halál félelmével, sőt inkább éltetik az örök élet reményével. 1 Stella, Enarr, in Luc, 2, 52,
