Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

MÁSODIK KÖNYV

219

A test termékenysége utódokat nemez, a kik atyjuknak és anyjuknak örökségébe lépnek. A lelki ivadékok anyjuknak adnak jogot az örök mennyei örökségre s nemcsak föl nem osztják és el nem pazarolják a szülői vagyont, hanem a végtelenségig gazdagítják.

12. Mennél örvendetesebb azonban, hogy a lélek annyira igyekszik isteni jegyesének kincsesházát ajándékaival megtölteni, annál fájdalmasabban esik, hogy csak oly csekély adományokkal kedveskedhetik neki. Innen van, hogy azok, kik Istent igazán szeretik, sohasem elégszenek meg azzal, a mit maguk tesznek^ hanem belső ösztöntől hajtva igyekeznek másokat is megnyerni Isten szolgálatának s jó cselekedetekben őket is termékenyekké tenni.

Isten pedig szívesen mutatja irántuk jóindulatát azzal, hogy hűségük jutalmául lelkeket bíz reájuk, melyeknek megmentése és gondozása áldozatos lelkűk imádságának gyümölcse.

13. Szerencsés tehát azon Istennel eljegyzett lélek, mely a jótettek és erények bőséges termését hozza és vőlegényének megmentett lelkeket ajándékoz, mint a vele kötött, hűségesen megőrzött és szeplőtelen frigynek gyümölcseit.

Boldognak kell tartanunk az ily lelket, mert Istennek legalább némi viszonzást nyújt szeretetéért, sőt olyan viszonzást, a mely még Isten szemében is mérhetetlen becsű.

Szerencsés azért, mert minden gyümölcsöző cselekedetével növekszik benne a malaszt és szerelme jegyeséhez.

Szerencsés végül azért is, mert minden egyes új