Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
216 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE hozzá vezet. Hol találsz ily hűséget és osztatlan szeretetet az emberek között? És ha máshol nem találsz, miért veted meg vétkes könnyelműségeddel a szeretet és hűség boldogító élvezetét? 8. A lélek szövetsége isteni vőlegényével, örök és föloldhatatlan is, legalább az utóbbi részéről, a mint azt Istennek örökkévalósága és változhatatlansága megköveteli. Ugyanaz a mennyei jegyes, a ki így beszélt : «Hittel jegyezlek el téged magamnak», ugyanaz mondja azt is, hogy «örök szerelemmel szeretlek téged».1 Jegyesed örök szerelemmel szeret, örökre átadja magát neked, keresztény lélek. A mily lehetetlen, hogy Isten meghaljon, ép oly lehetetlen, hogy reád unjon. Csak te magad halhatsz meg saját hibádból a bűn halálával, csak te unhatod meg vőlegényedet, s így tenkezeddel téped szét az égi köteléket, a mely jegyesedhez fűz. Olykor-olykor úgy látszik, mintha távol tartaná magát tőled. De ezt vagy azért teszi, hogy irtánta tanúsított figyelmetlenségedért üdvösen megfenyítsen, vagy hogy hűségedet próbára tegye, hogy azután annál nagyobb nyájassággal és szerelemmel térjen vissza hozzád.2 Vess meg tehát minden más örömet és élvezetet, kerülj minden hiú mulatozást. Mindenkor vele társalogj, mindenkor neki szolgálj, s akkor napról- napra bensőbb lesz egyességtek, míg csak el nem jő, 1 Jerem. 31, 3. 2 Bernard., Caut. Serm. 74, n. 3. 4.
