Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

214

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

pecsétjét jelképezi, mert a szövetségre lépett házastársaknak az apaság és anyaság kimondhatatlan boldogságát szerzi meg s így a köteléket még szorosabbra fűzi.

E három kiválóságot föltaláljuk Istennek és a léleknek szövetségében, melyet a malaszt eszközöl. Csakis a lélektől függ, hogy a frigynek reá háramló javait fönntartsa és megőrizze, mert Isten a saját részéről semmit sem mellőz, a mi ezt a viszonyt fönntartja és növeli.

7. A hűségről maga Isten mondja Ozeás próféta szájával:1 «Hittel jegyezlek el téged magamnak és tudod, hogy én vagyok az Úr». S az Apostol példa gyanánt állítja a férfiak elé az Úr hűségét jegyese iránt, a midőn így szól : «Férfiak szeressétek feleségeiteket, a mint Krisztus is szerette anyaszentegyházát és önmagát adta érette».2

Isten egészen és osztatlanul átadja magát jegyesének. Pedig kívüled, keresztény lélek, számtalan más jegyest választott. De azért nem szűnik meg egészen a tied lenni. Mintha egyedül csak éretted élne s kívüled senkije sem volna. Szeretete irántad nem fogyatkozik meg, mert nem oly gyarló, mint az ember, a kinek szivében nincs elég szeretet és áldozatosság még felebarátja iránt sem. Olyan ő, mint a nap, mely bár ezer szemre árasztja sugarait, mégis minden szem egészen láthatja és élvezheti. Olyan ő, mint a bölcse- ség és igazság, a melyet nem lehet részekre bontani, hanem mindenki teljességében részesül benne, még ha ezreknek hirdetik is egyszerre.

1 Ozeás, 2, 20.

2 Efez. 5, 25,