Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
MÁSODIK KÖNYV 213 magadat? Nem kellene-e az egész mennyei udvarnak zokognia ennek láttára, s nem kellene-e minden elemnek föllázadnia, hogy a királyukon ejtett gyalázatot megboszulja! Mily gyakran kell nekünk ily borzasztó gonoszságot látnunk s talán magunk sem riadunk vissza tőle ! 6. Ha tehát a földi házasság csak gyönge árnya annak a köteléknek, melylyel a malaszt Istent a lélekkel egybefűzi, kell, hogy a jó, tökéletes házasság tulajdonságait megtaláljuk a malaszt kötelékében is. Szükséges tehát közelebbről szemlélnünk ezt a viszonyt, hogy jobban megértsük, micsoda kötelezettségeket vállalunk magunkra Istennel szemben a malaszt befogadásával. Szent Tamás1 szent Ágoston nyomdokain halad, midőn a házasságnak különösen három oly jó oldalát említi, a mely annak díszére és hasznára válik : a hűséget, szentséget azaz a megszentelést s végül az emberi nem fönntartását. A hűség a házasságnak föl- bonthatatlan egységét jelenti, a mely a menyasszonyt és a vőlegényt kölcsönösen csakis egymáshoz fűzi. A szentség, azaz a megszentelés az Isten áldásával kötött frigynek föloldhatatlanságát jelzi. Ez a tulajdonság már az intézmény természetéből folyik, az Üdvözítő szavai szerint : «A mit Isten egybekötött, ember el nem válaszsza».2 A szentségi jelleg tehát a házasság fölbonthatlanságát csak növeli. Végül az emberi nem szaporítása a házassági frigynek gyümölcsét és 1 Augustin., De Gen. ad lit. 9, 7, 12; De nuptiis et con- cupisc. 1, 17, 19. Thom., Suppl, q. 49, a. 2. 2 Máté, 19, 6.
