Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

2l2

AZ IStENl MALÁSZT FÊNSÉ0Ë

szeplő vagy redő vagy más efféle».1 Mennyire kell arra törekednie, hogy teljesen azé legyen, a ki teljesen föláldozta magát érette, hogy szeretetét hasonló szeretettel és törhetetlen hűséggel viszonozza. Menynyire kell kívánnia, hogy már e földi életben, eljegyzésének e nagy ünnepén méltó ara legyen, hogy egykoron majd odabocsássák a Báránynak menyegzőjére és élvezze Isten arcának látását.

Mennyit beszélünk róla, ha földi király alacsony származású leányt választ jegyesének. Csodálkozunk Eszter kitüntetésén, pedig királyi férje is csak ember volt, élete rövid, egyénisége kevés ahhoz, hogy nejének szivevágyát kielégítse. Jegyesének csak üres nevet adhatott, csak földi kincsekkel és külső pompával kedveskedhetett neki, de benső nemességgel s valódi, igazi szépséggel, a lélek szépségével nem ajándékozhatta meg, pedig Eszter eljegyzését az emberek mint a lehető legnagyobb szerencsét dicsőítik.

Mindebből megtanulhatod,keresztény olvasóm, hogy mennyire meg kell becsülnöd mennyei vőlegényedet, a ki égnek és földnek királya. Hiszen az egész világ ostobának és hálátlannak tartaná a földi király aráját, ha házasságáról lemondana vagy pedig méltatlanná tenné reá magát. Hát te nem sokkal ostobábban és rútabbul cselekednél-e, ha isteni vőlegényed kezét visszautasítanád, mennyei nászát, melyen te magad vagy a menyasszony, megszentségtelenítenéd azzal, hogy leggyűlöletesebb ellenségét, a bűnt fogadod be és ennek a tisztátalan csábítónak engeded át

i Efez. 5, 27.