Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

MÁSODIK KÖNYV

211

tüntetéssel halmozza el minden megszorítás nélkül. Nászajándékokat ad neki, javaiban részesíti és saját méltóságának fényével övezi. A nászajándékok, a Szentlélek erényei és adományai értékükre nézve fölülmúlják a föld minden kincsét.1 Az összes javak közössége, a melyeket földi fejedelem adhat jegyesének, emberi fogalmak szerint gazdaggá tehetik azt, de mily csekélység minden gazdagság ahhoz a kincshez képest, a melyet az ég ura jelez jóságos atyai szavaival : «Fiam, mindenem a tied».2 A királyi méltóság pedig, melyet Isten arája nyer, határozottan oly fönséges, hogy a földi fejedelemnőnek vagy királynőnek méltósága ehhez képest csak árnykép.

5. Az összes emberi érzelmek között nincs erősebb, mint az a vonzalom, melyen a házasság alapszik és a melyből állandóságát nyeri. De sokkal ellenállhatatlanabb, lángolóbb az a vágy, melylyel lelkünk mennyei vőlegényének karjaiba veti magát. Mindenét föltalálja benne, egészen magáénak vallja őt, a ki örök szeretettel szereti, a ki egyesül vele, de tisztaságának virágát nem bágyasztja el, hanem megszenteli, a ki érette halni kész, hogy vérével megváltsa,3 a kinek testéből született, a kinek vére bűneitől tisztára mosta és isteni fönséggel földiszítette.

Mily gonddal kell tehát törekednie a léleknek, hogy tetszését megnyerje és olyan legyen, a milyennek kedvese kívánja: «Szent, tiszta és dicső, nem lévén rajta

1 Bernard., Cant. Serm. 39, n. 2.

2 Luk. 15, 31.

3 Augustin., In Joan. tr. 8, n. 4.

14*